Az embert két dolgon nem tudott a történelem során kiigazodni: saját magán, és másokon. Részben erre adott válasz a horoszkóp, melyből számos nép kialakította a saját verzióját. Van a kínaiaknak egy nagy múltra visszanyúló horoszkópjuk, amely maga is összetettebb rendszert alkot, mint csak a születési év jegye. Bruce Lee-t például, aki kínai felmenőkkel rendelkezett, szólították Kicsi Sárkányként is, mert a sárkány évében, és a sárkány órájában született.
Az indiaiaknak is meg van a maguk horoszkópja, a védikus asztrológia, mely a hagyomány szerint babilóniai gyökerekhez nyúl vissza. Mezopotámiában sem volt ismeretlen az asztrológia, amiből az arabok, akik igazán kiemelkedtek a csillagászat tekintetében, és egy nagyon kifinomult rendszert hoztak létre, sokat merítettek.
Ezek arra szolgáltak, hogy tanácsot adjanak az embernek, ha olyan helyzetbe kerülnek, melyben nem tudnak dönteni, vagy néha arra, hogy az emberek úgy érezzék, közelebb kerülhetnek egy másik ember megértéséhez ezen „térkép” alapján.
A nyúl a hegyekben totemállatainak világa valami ehhez hasonló elgondoláson alapszik, de engedjétek meg, hogy megmagyarázzam:
Einstein második, az úgynevezett általános relativitás elméletében kifejti, hogy nincsen külön tér, és külön idő, hanem ezek egy dimenziót alkotnak: a téridőt, amely szemcsés szerkezetű. Ez a szerkezet adja, hogy a nap körül keringő bolygókat nem a gravitáció tartja helyükön, hanem a nap a téridő szemcsés szerkezetében súlya okán meghajlítja a teret. Körülötte úgy forognak a bolygók, ahogy egy tölcsér szélén forogna néhány golyó, és ennek a tölcsérnek legalsó középpontja a legnehezebb eleme, azaz a nap.
Nehéz elképzelni, mit jelent ebben a szemcsés szerkezet, ezért elgondolásomban a hétköznapi ábrázolást képzeltem magam elé, ahol ezt a szerkezetet egy hálóval szemléltetik. Így a bolygók, és mi egyéb, ami a világegyetemben kering körülöttünk, a maga súlyával meghajlítja a teret, ezt a hálót, azaz a leplet, amelyből a lelkünkbe zárjuk ahogy a bolygók álltak, mikor mi napvilágot láttunk.
Viszont kiderül az is, hogy ez a lepel csak nagy vonalakban jelöli az életünket születésünkkor, és valójában rengeteg dolog múlik azon, hogy az ember mit kezd vele, tehát hogy ezt a szellős lepel darabot ő maga hogyan szövi tovább.
A totemállat egy nagyon nagy vonalakban jellemzett karakterisztikát ad az embernek. Ezt erősíti meg az a tény is, hogy az ottaniak 19 évesen kapnak egy újabb totemet, mely már nem a születési idejük alapján rendelődik hozzájuk, hanem a saját már kialakuló-félben lévő felnőttkori tulajdonságaik alapján.